Nyomika, ezt szerencsésen megúsztad :/
ez mondjuk tök vicces, mert én nagyon szeretem ágit, Dadit is barátomnak tartom, de nem emiatt nem tudom negatív kritikával illetni a képeiket (pedig van úgy hogy nem látok jónak valamit, akkor inkább hallgatok) ,hanem mert nagyon sokat tanultam tőlük, és valahogy nem érzem jogosultnak magam.... (ez többekre igaz itt az oldalon)... ez lehet hogy rossz, vagy nem így kéne csinálnom, de valahogy nekem nem megy hogy rosszat mondjak nálam jobbnak tartott (én tartom jobbnak őket) ember képeiről...
Nyomika, ez azért kőkemény...
Vanda, ahogy Tóth Gábor Gyula fotóművész úr :) is mondja, attól függ, hogy egy adott fotóst mennyire látsz egyedinek vagy különlegesnek, hogy mekkora ismerettel, mondhatni műveltséggel rendelkezel fotós téren. Ha kitartó leszel, nem kell 1 év és másképp látod majd ezt, a kezdeti saját képeidet meg szégyellni fogod :DD
Elég csak Magyarországon körbekukkantani, néhány komolyabb fotós weboldalon. :) Nekem volt olyan időszak, amikor már untam, hogy minden egyes képemre, amit ide feltettem, csak dícsérő kommentet kaptam és senki nem szólt be semmit :D A másik fotós oldalon meg rá se hederítettek.. vagy ha igen, akkor sok negatív kritikát kaptam.
Nálunk van a legkevésbé jelen a minőségre törekvés (a szabályzatunkban meghatározott kritétiumok nagyon a béka se**e alatt vannak szerintem), és mi nagyon szívesen látjuk azokat a kezdőket is, akik tanulni szeretnétek, mint például te is. Nekem az első perctől szimpatikus volt az, ahogy te viszonyultál a kritikákhoz.
Én nagyon szeretem Ági képeit, őt magát is :), de soha nem vagyok elfogult vele, sőt... engem simán le tud húzni, ha ő egy képemre azt mondja, hogy nem jó. Régebben így volt ez fordítva is, ma már leszarja.. :D
en ki mentem par honappal ez elott, kora telen a Szamosra fotozni, tollem ugy 20 km-re, egy kissebb falu hataraba, vartam h bukjon le a nap, nagyon szepen zajlott a Szamos, azt akartam le fotozni haplementeben, mar epp h nem voltam megmeredve mikor hallom h valaki jarkal nem messze tollem, oda jott 2 suhanc, lehettek ugy 18 evesek, es igy kezdtek, :szevasz, te mit csinalsz itt?csak tan nem valami fotomuvesz vagy mi a f@xom vagy?mondom, h epp muvesznek nem tartom magam annak, csak szeretek fotozni, mondja a masik takony: mannyit erhet az az ize a kezedben? mondom, ugy 700 eurot, mondja a kolyok: oszt ha elveszem azt az izet gepet oszt bele lokunk a Szamosba, assem tod kinek koszond meg, igy ahogy mondom, igy beszelt, elobb a ver meghult bennem, aztan mondtam a ket "kissebseginek ", h megprobalni meglehet probalni, valoszinu h nem adom oda a gepet, aztan gondolom hamar a kezem ugyebe kerul a paprika spray, aztan a kocsi is kozel van, talalok benne eyg kerek kulcsot, ugyhogy ugy csinaljatok, mondom nekik, h egybol sikeruljon, mert ha kiuszok a partra akkor megkereslek mind2toket. aztan megfordultak es elmentek, annyit mondtak h : hagyjuka muvesz urat dogozni. azota soha nem megyek magamba ilyen helyekre, csak is masod magammal, es mindig van nallam spray, mert akkor a kocsiban maradt. Utoszonak, en is gratulakok nektek, szep dolog ha valaki el er annyit h kiallitasa legyen, vagy zsurinek hivjak, az mar nagy elismeres:)
Gratulálok a sikereidhez!
Jaj, bocs a hibákért, a végét járja a billentyűzetem, elég érzéketlen szegény....
(jav.: Dr. Molnár Gyula)
Elbízni? Áhh... én folyamatosan osztom magam.... de komolyan. Ági tudja.
Egyébként sokan nem járnak a földön, és művészezik magukat, amivel akkor nem volna gond, ha lenne is mögötte művészet. Hivatalosan az mondhatja magát fotóművésznek akit a MAFOSZ annak elismer (rendszerint) sokéves munkájuk alapján.
De persze engem is tituláltak már fotóművésznek, fotográfusnak tanár úrnak (!!!) Utóbbi nemrégiben volt egy ifjúsági fotópályázaton kértek fel 3. zsűrinek, és a fiatalokak én tartottam a tárlatvezetést, és ott a Dr. Molár Gyula (aki fotóművész) tanár urazott le... megmosolyogtam, de azért jól esettt, mint ahogy a felkérés is.
Más eset, volt már, hogy nem egészen közterületen fotóztam (tiszaparti magán stég), amikor egy idős bácsi megkérdezte mit keresek ott. Én meg mondtam, hogy a vizet és a felhőket fotózom, csodásan tükröződnek, majd odamentem, illedelmesen bemutatkoztam, hogy "Tóth Gábor Gyula fotóművész, tiszteletem" Pislogott kettőt, "hát ez mégiscsak egy művész", gondolhatta magában, váltottunk pár baráti szót, majd azt mondta, hogy akár a többire is lemehetek, nem lesz abból baj. :) Szóval néha jól jöhet a titulus, de azért mindenkinek nem javaslom megjátszani, legalábbis látványában komolyabb technika nélkül.
Egyet értek, Heavenman is ;-)
Nem szabad hallgatni, itt is ugyan olyan fontos az őszinteség, mint bármilyen kapcsolatban, főleg, ha barátok vagyunk! :) Sőt!