:( Szomorú történet és szívhez szóló! Az én mamám is mesélt pár történetet a háborús időszakokról és mindig érdeklődő tekintettel hallgattam, mert sokkal érdekesebb volt mint a mai világban a számítógép vagy akármilyen fejlettebb dolog. Elcsodálkoztam én is, hogy hova jutottunk, de sajnos ezt el kell fogadnunk, mert nem tehetünk semmit és ami még elkeserít, hogy ennél már csak rosszabb lesz! :(
Még úgy hallgatnék ilyen történeteket, de sajnos az én kedves mamim pár hónappal ezelőtt elhunyt és ezzel el is tüntek a történetek, hiszen már nincs senki aki mesélhetne nekem. :(
A tekintete beégett az agyamba, nem tudom elfelejteni, képtelen vagyok aludni tőle. Ma megismerhettem egy 92 éves bácsi történetét, és rájöttem mennyi érték lehet egy emberben. Hadi fogságban volt a második világháborúban, mely egész életére pecsétet nyomott. Amit én megélhettem ebből, az pár történet végig hallgatása volt, valamint kezembe vehettem egy "túlélő" dögcéduláját, és egy tiszt kanalát...elhihetitek, ez a két tárgy rengeteg fájdalmat sugárzott ki magából.
A háborúban Miklós bácsi megsérült, és halál hírét hozták haza, kedvesének és édesanyjának. Aztán mikor végleg hazatért, felesége fel sem ismerte, majd amikor felfogta a helyzetet, férje karjai közt esett össze. Soha nem lehetett gyerekük, pedig Miklós bácsi azt mondta szerelmének: "csak akkor gyere hozzám, ha igazán szeretsz, mert én tizenhárom gyermeket szeretnék!" :) Egész életükben harcolniuk kellett, hogy legyen mit az asztalra tenni... A háború persze minden igazi érzelmet tönkretett kettejük között, és a fájdalmat sosem dolgozták fel. De hogy is tudná ezt feldolgozni akárki?
Egy 92 éves ember, akit teljesen tönkretett az élet, megcsonkított a háború, és elvett tőle mindent.... Mégis rengetegen megszerették, meséi álltal, viszont ebből is sokan csak üzletet csináltak... Ő nem tanult ember-mondogatja, háromszor járta az első osztályt, egy egyszerű paraszt ember, miért is szeretnék Őt? Nem tudja felfogni, hogy bennünk, mai emberekben semmi érzés nem lapul, és Benne látjuk azt, amire valójában vágyunk. Igazi érzelmeket!! Érzelmeket, melyeket nem a tanultság, nem a pénz, nem a szépség, nem a sikeresség hordoz. Hanem az, hogy egyszerűen emberek legyünk. Nehezen, de emberek maradjunk. Embernek lenni fájdalmas dolog, őszinte embernek lenni szinte lehetetlen manapság... Az ő tekintetét nem szennyezték be, még akkor sem, ha kihasználták...mert inkább vette a saját szívére, és hordozta ott a bánatot, mintsem hogy ő is rossz legyen, rosszat tegyen bárkivel is.
Megérkezel hozzá, kezetcsókol, és tisztelettel mesél, mesél, mesél. Néha elsírja magát, de te még akkor sem törsz meg, hisz nincs időd gondolkodni, csak hallgatod, és szívod magadba a sok információt, és érzed Te is ilyen szeretnél lenni valahol legbelül. Elhatározod magadban, hogy ha Ő már nem lesz, te akkor is tovább viszed a történetét, nem hagyod elveszni, nem hagyhatod elveszni! Aztán mikor elköszönsz, tudod, talán soha többé nem láthatod már ezt az embert, pedig úgy szeretnéd, úgy szeretnéd, ha örökké tartana, és hallgathatnád...csak még egy kicsit. Hatalmas szív egy idős emberben... Én ilyet még nem éltem. Nem tudom elfelejteni, sírok, sajnálom Őt, magamat, mindenkit.... Komolyan mondom, nem tudtam, hogy ilyen érzelmek még léteznek. Egy nagy semmi, ami bennem él, ehez képest. Nekem nem kell szép ruha, nem kell laptop, nem kell internet, nem kell mobiltelefon, nem kell semmi! Én csak élni szeretnék, ember módjára, nem úgy, mint egy robot.... Nem csoda, hogy nem találom a helyem sehol, nekem ez a mai társadalom nem fekszik...
Most pedig jön egy álmatlan éjszaka...már megint....mert nem tudok elfelejteni egy tekintetet, mely a gépemen keresztül mélyen az agyamba égett, és mert az a hatalmas naív szívem nem hagy nyugodni...
Az idős emberek a legnagyobb kincsei a mai világnak, mert az ő szívükben még meg van az, ami bennünk már rég nincs, mert a társadalom kinevelte belőlünk! Becsüld hát meg őket, és hallgass minden szavukra úgy, mintha az szent írás lenne. Ha nem ma, holnap rájössz, az igazság bennük él!
:(
:D még szerencsére nem,csak mostanában ellustultam. Főleg mióta lediplomáztam,kicsit megjutalmaztam magam mint egy kisállat :D de mostmár irgumburgum lesz és jövőhéttől irány vissza kungfuzni.
Amíg nem nézel úgy ki, mint az a kis állat, addig mehet! :D
:D :D ez cukiii
Hát marad a film nézés,csak sajna vissza kéne fogni a kajálást.:P
Pont íííígy e!!!
http://images.pictureshunt.com/pics/a/animal_like_people-14081.jpg
Készíts magadnak egy halom fincsi kaját, feküdj be az ágyba, és nézz meg egy cuki filmet! :)
Vaaagy, menj el egy cuki helyre, és idd le magad! :D nem tudom melyik fekszik jobban... :D
Hát az jó is lenne néha összeülni... Tud valaki valami hangulatjavító technikát persze a fotózáson kívül? Annyira rég volt már ilyen sz...r a kedvem.:S
Wonderwoman! :D
Nehéz bármit is mondani Ági, de annyit szeretnék, hogy köszönöm, hogy leírtad ezt. Mikor fb-n megláttam a képét, azonnal megragadott, és utána is olvastam, hogy ki is ő, de így egy kicsit megint más.. nagyon szeretném megismerni!